Szia Kriszta! Ha valaki most találkozik először Veled az online térben: mit tartasz a legfontosabbnak, amit érdemes tudni rólad? Mesélnél egy kicsit magadról?
Szia Viola! Leginkább azt, hogy nálam nincs tabu. Sem kérdésben, sem válaszban. Cserébe általában nem rózsaszín maszlagba rejtem a válaszokat és véleményem. Ebben a témában csak akkor tudok igazán hiteles lenni, ha nem csak a szép részeket mondom el, hanem a nehézségeket is.
34 éves vagyok, a férjemmel 12 éve vagyunk együtt. Már úgy ismert meg, hogy bármi alakul is ki, nekem várhatóan nehéz lesz teherbe esni, ha egyáltalán sikerül. 18 éves voltam, mikor a nőgyógyászati műtőasztalra kerültem, egy 20 perces rutin műtét helyett egy 2.5 nagyműtétem volt. Előtte egy orvos sem vett komolyan, „mert fiatal vagyok”, hiába vitt 3x be a mentő sürgire a fájdalmaim miatt. Negyedjére ugyanaz a doki volt ügyeletes, aki 3 héttel korábban elhajtott.. De ekkor mellette volt a főorvos, aki egyből látta, hogy tényleg nem vagyok jól. Két különböző meddőségi centrumban 3 hormonkezelésben volt részem, nyilván sikertelenül. Bár hozzátenném, 2016-ban még egyáltalán nem az volt a protokoll, hogy normálisan kivizsgálnak egy-egy kezelés előtt. Kísérleti nyúl voltam. Minden sikertelen „akciót” egy természeti jelenség előzött meg. Heves zivatar, alig jottunk be. Villámcsapás miatt leállt vonat, defektes busz.. Mindig tudtam mire számítsak 😀
Mikor és hogyan jelent meg először az örökbefogadás gondolata az életedben? Mesélnél egy kicsit az első lépésekről?
2018-ban döntöttünk az örökbefogadás mellett. Ekkor már NAGYON akartam gyereket. Mindegy volt honnan, csak legyen már. 2018. decemberében lett meg az első alkalmassági határozatunk. Olyan felkészülten érkeztünk az első találkozóra, hogy az ügyintéző el sem hitte, hogy alig kell bármit magyaráznia.

Mi az, amit szerinted kívülről teljesen másképp képzelnek el az emberek az örökbefogadásról, mint ahogy az belülről megélhető?
Egy klisé. Állandó jelleggel halljuk, hogy „ezek a gyerekek milyen szerencsések”, MEGMENTJÜK Őket. Nem.. Családot akartunk, családunk lett. Ha már megmentés, inkább a gyerek ment meg bennünket, hiszen az érkezésével a leghatalmasabb vágy teljesül.
„Milyen jó ember a férjed, nem mindenki tartana ki.” Valóban. De nem mindig a nővel van a „gond”. Ezt nagyon sokan elfelejtik.
„Majd kiüt a vére”. Hát 😀 majd leragasztjuk 🙂 Ha láttak volna engem – nem örökbefogadott, nem roma származású lányt – tiniként, lenne pár ferde pillantás… A neveltetés többet számít, mint a gének.
„Sosem tudnám úgy szeretni, mintha a sajátom lenne.” Dehát az örökbefogadott is saját. Valami olyan gombot kapcsol be a gyerek érkezése, ami mindent felülír. Mondjuk ezt a magam nevében mondom, hisz nem minden örökbefogadás sikeres. Plusz, a férjed / feleséged sem a véred, mégis képes vagy feltétel nélkül szeretni. A mozaikcsaládokról meg ugye még nem is beszélve.
A mi közvetlen környezetünkben nincsen örökbefogadó család. Elgondolkodtam a tartalmaid kapcsán. Hogyan lehet jól, őszintén és biztonságosan beszélni a gyerekeinkkel az örökbefogadásról, ha kérdeznek?
Nem mindenki érkezik az anyukája szíve alól. Van, aki a szívéből.. Mondjuk, hogy a szívünkből születtek. És ettől egy gyerek nem lesz más, jobb, rosszabb, kevesebb. Pont ugyanolyan ő is, mint te vagy én. Csak kerülő úton ért haza.

Mik a leggyakoribb – akár jó szándékú, mégis fájó – mondatok, amikkel találkozol az örökbefogadás kapcsán?
„Sajátot nem akartok?” De… Van 4 saját örökbefogadott.
Te hogyan látod: hol tart ma Magyarországon az örökbefogadás társadalmi megértése?
Sehol. Még mindig nagyon nagy tabu. És sajnos itt is borzasztóan elítélik a roma gyerekeket. Mintha tehetne róla, hogy ki hozta a világra.
Mikor döntöttél úgy, hogy erről a témáról nyilvánosan is beszélsz? Mit szeretnél, mit vigyen magával az, aki találkozik a tartalmaiddal?
Én amikor kezdtük, teljesen vakon voltam. Olyan jó lett volna, ha valaki így virtuálisan fogja a kezem. Bátorít, meghallgat, irányba rak..
És a másik oldal.. Az életet adók (vérszerinti anyák, akik örökbe adják a gyerekeiket). Fogalmuk sincs sokszor, hogy hogy adhat lehetőséget a normális életre a nem várt, nem kívánt gyereknek.
Ezért vagyok én. A meddőség nem szitokszó. Az örökbefogadás nem szitokszó. A roma szó sem szitokszó.

Beszélgessünk egy kicsit a nagycsaládos életről. Négy gyermeketek van. Hogyan találsz egyensúlyt az „egyforma szeretet” és az „egyéni szükségletek” között a családotokban?
Egyensúly?? 😀 Káosz az élet.
Komolyra fordítva a szó. Minden gyermekem más, mindnek más az igánye. Kettő nagyon anyás, egy nagyon apás, egy fele-fele.
Általában minden gyereknek van minden nap privát anya/apa-gyerek ideje. Ha csak 20 perc, akkor 20 perc, de az tényleg az övék.
És beszélni KELL. Minden nap. Mi volt ma a legjobb, ami történt vele? Mi volt a kevésbé jó? Stb. Specifikus kérdések. Azonnal kibukik, ha valaki éppen jobban igényli az 1/1-et.
Na meg a sok sok sok közös program. Mi mindig nagy családot akartunk, összetartásra neveljük őket.
Mi az, ami az anyaság során a leginkább formált Téged nőként?
Inkább emberként. Generációs traumák megtörése… Pontosan tudtam, mit nem akarok tovább vinni. De embert próbáló minden nap küzdeni a hozott mintával.

Azt hiszem 4 gyerkőc mellett nagyon fontos a raktárak visszatöltése. Te hogyan töltekezel, amikor elfáradsz?
Bulizok. Így 34 évesen is. A tánc felszabadít.
Végezetül pedig. Mit üzennél azoknak, akik örökbefogadáson gondolkodnak? És mit azoknak, akik „csak” szeretnék jobban érteni az örökbefogadást?
Bárkinek segítek. Csak hallgatással is. Tanáccsal is. De őszinteséggel érkezzenek, én is azt adok. Ha már a gondolat megfogant, segítek kinyitni a szirmokat.
Legyenek nyitottak, és ne hallgassanak a beragadt sztereotípiákra.
Köszönöm Neked, Kriszta, ezt az őszinte beszélgetést.
Fantasztikus volt megtapasztalni azt a belső erőt, ami minden szavadból árad.
Nagyon elgondolkodtatóak a gondolataid.
Köszönöm, hogy mindezt megosztottad velünk.
Ha pedig szívesen követnéd tovább Kriszta történetét,
bepillantanál egy négyszeres örökbefogadó család valódi mindennapjaiba,
és követnéd azt az utat, ahol nincs tabu, csak őszinteség,
akkor itt találod őt a TikTokon: @szebenyikriszta











