Szia Zsuzsi! Mesélnél egy kicsit magadról?
Ki vagy te a mindennapokban: anyaként, nőként, emberként? Mi az, ami most leginkább jellemez téged?
Rögtön egy nehéz kérdés így az elejére. Egyből egy Weöres Sándor idézet ugrik be erről; „Ki minek gondol, az vagyok annak…” Nem nagyon szoktam definiálni önmagam, én ,,csak” Zsuzska/Zsuzsi vagyok. Ez most kiegészült persze az anyasággal, de úgy érzem, hogy a változások mellett azért alapjaiban maradtam Zsuzska.
Hogyan élted meg az anyává válás első időszakát?
Sok anyuka meséli, hogy az első időszak nagyon intenzív tud lenni, mind fizikailag, mentálisan és lelkileg is. Te hogyan élted meg ezt az átmenetet?
Ebben abszolút egyetértek velük. Bár igyekeztem felkészülni erre én is, azért a valóságban megküzdeni a szülés utáni hormonokkal, megváltozott status quo-val egy nagyon kemény menet. Hullámzó volt, de nekem az első két hét a túlélésről szólt. Akkor vigasztalt a tudat, hogy egyszer túl leszünk ezen is.
Van olyan része ennek a kezdeti időszaknak, amit mások talán nem látnak kívülről, de neked fontos lenne, hogy tudják?
Ha igen, mesélnél róla egy kicsit?
Szerencsém van, elég őszintén tudtam az egészről beszélni a környezetemnek. Talán az, hogy egy nagyon friss anyukától ne vegye senki sértésnek, ha nincs energiája udvariassági körökre, valószínűleg épp örül, ha tudja, hogy milyen napszak van.
Milyenek a midennapjaitok mostanában a kislányoddal?
Van olyan apró rituálé, közös játék, amit különösen szerettek, és ami segít újra és újra egymásra hangolódni?
Mostanában tanul járni, így most erről szólnak a napok. Nagyon aktív és szereti felfedezni a világot. Szeretünk zenét hallgatni és énekelni is, ez engem is fel tud tölteni.
Sok édesanya küzd azzal, hogy megtalálja az egyensúlyt a gyermeke és a saját szükségletei között.
Te hogyan töltődsz? Van valami, amit magadért teszel, hogy jól legyél, egy apróság, egy szokás vagy rutin?
Szerencsére ma már egyre több olyan program van, ahova babával együtt is lehet menni. Én szeretek hordozni, így például mentünk már hordozós túrára is, ami nekem is jól esett és a kis manó is tud nézelődni, aludni, felfedezni. Persze néha nekem is kell, hogy 1-1 órára ne nekem kelljen rá figyelni és csak nézhessek ki a fejemből.
Gyógyszerészként egy nagyon strukturált, felelősségteljes szakmából jöttél, most pedig egy teljesen más élethelyzetben vagy.
Mit adott neked ez a váltás? Van valami, amit a szakmai énedből most is viszel magaddal az anyaságba?
Azt hiszem igen. Az egyik ismerősöm megjegyezte, hogy olyan tudományos alapon nevelem a babám. 😀 Ez részben igaz, mert itt is igyekszem a legújabb szakmai ajánlásoknak utánajárni. (Csak hogy tudjam, hogy milyen elveket kell majd a kukába dobni.)
Az anyaság sokféle oldalát megmutatja: a gyönyörűt, az elfáradósat, a tanulósat is.
Van valami, amit az elmúlt egy évben megtanított neked az anyaság? Akár magadról, akár a türelemről, a jelenlétről, vagy épp az elengedésről?
Talán azt, hogy ez egy olyan játék, amiben nem lehet nyerni. Sok tanácsot kap az ember, gyakran túl sokat és ellenkezőeket, de univerzális megoldás sosincs. Mindig az adott helyzet és a baba egyénisége dönt, hogy kinek mi válik be. Egy kedves barátnőm foglalta jól össze, hogy mi most együtt tanulunk. A babák is a világot meg mi is ugyanúgy a világot.
Ha most olvasna téged egy kismama, aki még csak most kezdi ezt az utat. Mit üzennél neki?
Van egy mondat, egy gondolat, ami neked sokat adott, és továbbadnád másnak is?
Nekem több is van, ami segített. Például az, hogy eddig elveim voltak, már gyereke(i)m van(nak), vagy amit az előbb is írtam, hogy együtt tanulunk, hogy mindent lehet egyszerűen és bonyolultan is és hogy a tökéletes a jó ellensége.
A fotózásunk során volt egy pillanat: amikor eleredt az eső, és Te egy pillanat alatt előkaptál egy szivárványos esernyőt, és folytattuk, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Szerinted honnan jön benned ez a rugalmasság, ez a „menjünk, csináljuk” energia? Mindig is ilyen voltál, vagy az anyaság formált ilyenné?
Szerintem ebben egy adag túlgondolás is volt. Szeretem úgy érezni, hogy fel vagyok készülve több helyzetre is. Ez nem mindig sikerül, de most pont összejött. Meg egy kis dac is, hogy ha már megbeszéltük…
Van olyan gondolat, történet, érzés, amiről még nem kérdeztelek, de szívesen mesélnél róla?
A férjemről. Akivel abszolút egy csapat vagyunk, hiszen közös érdek, hogy mindhármunknak a legjobb legyen. Ő is több fronton próbál helyt állni; apaként, férjként és a munkahelyén is, ami neki is fárasztó. Szóval minden apának egy ötös, aki próbál elég jó apa lenni.
Ha egyetlen mondatot, érzést vagy tanácsot átadhatnál más anyáknak, akik most éppen a nehezebb időszakban van: mi lenne az?
Ne aggódjon, normális amit érez és el fog múlni. (Oké, ez kettő, de ha úgy érzi segítség kell, akkor merjen kérni, manapság már nem ciki.)
Hálásan köszönöm, Zsuzsi, hogy részese lettél a Nők a képek mögött sorozatnak.
A történeted erőt, megnyugvást és mosolyt adhat más anyáknak is, akik talán épp most keresik a saját egyensúlyukat.
Mert mindannyiunkban ott van ez a csendes rugalmasság. Csak néha kell valaki, aki emlékeztet rá. 🌈
Early Bird ajándék!
Kuponkód: ZF-EARLYXMAS
